Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Egymáshoz szorította őket az a kötelezettség, hogy a püspöknek évi bért köll adniuk. Bírót köllött választaniuk magukból, akinek a törődésévé vált az évi bér megfizetése minden embertől — és így már társadalmi formák közé szorúlt belé az élet. * Csinálták a fazekakat, tálakat, korsókat. Világosbarna, piszkos hószínű volt a domb tetején ülő faluban készült cseréptál, korsó és fazék. És erős. Hogyha vastagabbra hagyták a fazekasok a fazék falát, akkor nagyobbra csinálhatták. A vastagabb fal több víz nyomását bírta meg. De az olyan arravaló agyag, mint ennek a falunak az agy aga: vékonyabb fallal is sokkal több víz terhét bírta meg, mint más agyag. Szívesebben vették meg az emberek és így okolták meg: — Könnyű korsóban sok víz könnyebb, mint nehéz korsóban sok víz. Hogy az emberek még szívesebben vegyék meg a fazekasok árúját, hát azok, arravaló mázzal és festékkel cifrákat is rajzoltak a korsók oldalára, a fazekak külső falára, a tálak belső felületére, a lábasok füleire. Cikk-cakkos vonalakat, csillagot és csillagsort, csókolódzó galambokat, kéktáj ú ég alatt áthúzó varjúsereget, templomtornyokat. A cserépdolgokat pénzért és élelmiszerért adták el. A városokban pénzért árulták, mert köllött a pénz, hogy megfizessék vele a püspök adóját. A falvakban szívesen fogadták azt, hogy az edé2* 19