Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

hogy megosztoznak azzal, amijük termett, hanem másképpen. Mert nem ölég az, hogy jószíwel vannak egymáshoz az emberek, de meg köll hajlítani a megmerevedett paragrafusok sorát. Széthírdette a gondolatát, hogy a gyerekek már fundamentumon álljanak az életükkel. Azon a napon, amelyiken a bíró kijelentette, hogy nem megy ő koldulni többet a nálánál nyomorultabb emberekhöz, ugyanazon a napon Péter, János és Laci, a három testvér is előkészítette a kórót. Akkor már sorban nekikészülődtek az emberek a házfödelezésnek a romok tetején. Ki kórót hordott, ki zsuppot szerzett... * A biztosító vizsgálata tavaszra ért véget. Akkor kifizettek az embereknek egypár koronát, ami annyi nem volt, hogy zsuppot szerezhettek volna belőle. Maradtak csak kórószerhák a szerhák. Akinek ritka volt a szerhája és becsurgott rajta az eső, az kijavította a következő év terméséből. Kóróval. Fölnéztem a dombra a határjából, a patak tájékáról júniusi napsütésben. Eljöttem újra, hogy megborzongjak az élettől, amelyik olyan, amilyen; eljöttem, hogy megörökítsem a fajtám roppant fájását, amelyik a fejét nyomja. Ti csak lehorgasztottfejű parasztot láttok, ha látja124