Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Nem lehetett kinyomozni, hogy melyik ház gyulladt ki és mikor, mert az emberek, minthogyha összebeszéltek volna, nem akarnak vallani. Azonban bizonyos az, hogy a tűz alatt a Finta-saroknál egy hordó bor ivásában fetrengtek és nem igyekeztek az útjába állni a tűznek. "Ügy néz ki a dolog, hogy sajátmaguk gyújtották föl a falut. Ha ez nem is egészen bizonyos, de az már tagadhatatlan, hogy jólesett nekik, hogy a falu leégett. Különben ilyen jelentés már van erről a faluról, a harminc év előtti csendőri jelentések között. Akkor megakadályoztatott a tűz, most csak késői jelentést kaptak a csendőrök. Kérik a följebbvalóikat, hogy küldjenek utasításokat további munkájukra vonatkozólag. * Megfordult Márton és már hozta is a teli szapulló vizet a szamaras kordén a határ patakjából. A romházakból kíváncsian néztek ki az emberek, hogy micsoda szekérzörgés haladhat az úton, hát meglátták azt az egyetlen embert, akiben már leült a rémület, az ijedelem és a tanácstalanság. Munkában látták meg. Minthogyha megszokott dolog lett volna a tűz, vagy előre készült volna rá Márton, hogy tudja azt, hogy az egyik munka után a másik következik, úgy látszott most azon, hogy vizet hozott, a természetes arc. Nem esett ki belőle a biztonság, sem az életkedv, hogy nagy esettségben ténferegjen a megszenesedett gerendák között, ahogyan a többiek, hanem íme: befogta a szamarát a kordéba és vízért ment. Egynémelyik ember ugyan rá se hederített, csak 105