Veres János: Életút

Téli rege

kövér nyalábban tornyosodik a felvert víz gyémántzuhataga. Megállj, megállj, szarvas, csodatévő forrás, megállj, megállj, szarvas, csillagok barátja, megállj, megállj, szarvas, serkentő énekünk, megállj, megállj, szarvas, tudás hordozója! Árkon-bokron, ligeten át üldözi a szarvast a királyfi. Hol éri utol? Jaj, ki tudja? Jaj, be nehéz kivárni! Jobb volna sasháton szállni! 5 Este van, szilvakék felhők oroszlánfejjé bokrosodnak, mocorgó erdő görnyedt vállára felveszi a Holdat, a Tejút megdermedt menyasszonyruha, megcsúfolt óriásara ejtette el, a bagolyhangra a vak bozótból denevérszárny csapása felel, a csillagok mint szívek lüktetnek, a királyfi győzelméért szorongnak, a vízesés a páfránylevelek közt ezüstfilléreket ragyogtat. Világít a szarvas agancsa, mintha foszforból volna, puha ködpászmákon suhan, égi lakók bánatát dúdolja, csilingel, muzsikál a levegő, >95