Veres János: Életút

Téli rege

GYERE, VIRÁGOM i Gyere, virágom, öntsünk ólmot, legyen a tavaszunk vidor, boldog, szűnjön meg sorsunk anyátlansága, ne nyomja félés senki mellét: evégből hívjunk jó szerencsét a bogos világra, nem bír újhodni, rászorul bőven az orvoslásra. Csapjon szívünkbe galagonyáról, vadibolyákból majd igazi üdeség igazi mámor, hasznos istápul szolgáljon ólmunk, ügyeskedj, drága, mire a tél lemállik rólunk, legyen e tájék a kiengesztelés reményserkentő tartománya. 2 Nézz mosolyogva a nyírfákra, pőrék még, de már most örülnek, hogy ezüst pikkelyt rázhatnak fölénk már nemsokára, 90