Veres János: Életút

Téli rege

boldogan majszolom a puha étket, mint bojtárból lett palástos király. A kacsos bajszú férfiak szavából vártorony épül, melyben hit lakik, furfangjuk csüggedésből erélyt bájol, elülnék köztük ítéletnapig. Mindez arany pókhálós, messzi emlék; felnőtté árvultan ha arra mennék, hasztalan köszönnék be, nincs kinek; az ól, az asztal megsemmisült régen, akácfa sincs, árnyéka nem libeg, az udvar kihalt, puszta szögletében cinke sem pityeg. 84