Veres János: Életút

Suhogó alkony

VIHAR Vihar dúl az erdőben, halódva vergődik a lenge harangvirág, hajlanak a juhartörzsek, sombokrok hanyatt dőlnek; táncolva sír a világ. Kényúr-idő tombol bérenc hordájával. Szabad prédálással torz dáridót rendez, tobzódik veszettül. Őrült cigány húzza, s csak az öreg bükkfa dereka nem rendül. Fácánok csatakosan s kergülten keringnek, söprődő gerle jajong. Reccsen az ág, ha dacolna. Barbáran agyarkodva fölrántott szoknya a lomb. Lapuló nyúl reszket tépázott bozótban. Verten, megcsúfoltan leszegik fejüket szállegény gyertyánok. 74