Veres János: Életút

Suhogó alkony

NINCS PIHENÉS Diáklányok, kik régtől szerettek, szemeteket keresve nézek az éjszakába. Érzelmeitek fénylőn körülremegnek; elítélt vagyok, kit önnön láza s nem dárdahegy kénytet hosszú kaptatón a Golgotára. Görbedten lépkedek, terhem ziháltat, nincs pihenés, habár megrogy térdem; lányok, játszi mágusai a megújhodásnak, mosolyotok mindig megsegéljen: mint bibliai Veronika-kendő, könnyebbítse a szenvedésem. 68