Veres János: Életút

Suhogó alkony

VERSBŐL ÉS ISZONYBÓL Egyetem lépcsőjét nem vásíthattad, jánosbogárkák lámpását nézted, versből és iszonyból kellett sajogva magadra és a létre eszmélned. Most tiéd végre az igazi tudás, húsod foszlattad tandíjul érte, s ím, kifejlet helyett feldúltság környez, nem borulhatsz a nyugság ölébe. Nem nyílik ketté a tenger előtted, nem lebeg ékes áldás feletted; de éberen ül egy büszke királysas legföntibb csúcsán lelkületednek. 64