Veres János: Életút
Szikes vidék
RÁRÓSMULYAD Fél zsák búzán ül a paraszt, hallgat, mint az öreg hegyhát; elnézi a Bölény-hegyet — s amíg nézi, vajon mit lát? Könyöke a térdén nyugszik — fanyar az ősz, mint a meggybor —, lábánál a malomkővel Toldi Miklós ült így egykor. Bágyadt napfény oldogatja messzi illat kavargását, madár száll a szilvafára, megóhajtom könnyű szárnyát. 41
/
