Veres János: Életút

Szikes vidék

VADVIRÁGOK Sokat próbált had magzatának jelölt a zúgó, kusza élet, s letett ide, a Sajó mellé. Lelkem poklos és véres idők tüzében pörkölt fájó lélek. Szülőpátriám virágai szívembe szőtték panaszukat: itt sokszoros volt minden átok, itt jajba fulladt minden vígság, s mocsárvíz nyelt el minden utat. Azt súgja felém vak estéken a patakpartok vadvirága: ezen a tájon teremtődni éppen olyan volt, éppen olyan, mint púppal jönni e világra. Fásult, szomorú pillantásom, arcom ráncán a keserűség a rabbá törtek bús emléke, kik bilincsüket nem szokták meg, de viselték, görbedve tűrték. S nézésem forró parázsfénye, mely felizzik egy gondolatra, 39