Veres János: Életút

Megérkezés

Citerák szólnak, zene örvényel; most fogom fel, hogy mindenik társam rám hasonlít — csak ruhájuk tér el! Én a földtekén régen is jártam! Arcomhoz kapok, s csigás szakállam tapintom — ó, mily furcsa varázslat! Ifjúság, hol vagy? Bensőm zugában ezeréves a csökönyös bánat. Nehéz a fejem, homlokom kőtömb, hófödte dombok sírását halljuk — porhüvelyem, a kegyetlen börtönt fájdalom rágja, de moccanni nem tud. Marja a szemem valóság lúgja, a bor se segít, enyhet már nem ád. Holló csap fölém, s fülembe súgja: halálos álom szálljon le reád. 18