Veres János: Életút

Meleg szél

Megcsúfoltan, árván néz majd, megadással. Zokogása legyen fölöttem a gyászdal. Sokat csatangoltam az erdőnkben régen, borzongató titkok hű igézetében! Erdőm! Fáid alatt kristálytömbként álltam! Legyek eggyé veled ismét a halálban. Lábam előtt szétnyílt ág-bog szövevényed, csak te nyújthatsz immár meghitt menedéket. Arccal az erdőnek! Zöld zászlós lombsátor, csipkefák, sombokrok védelmét kívánom. 188