Veres János: Életút

Tetők

elemében, ahol nemcsak mondanivalója keres filozófiai távlatokat — napjaink egyik legnagyobb tenoristája visszatért Olaszországba — az utóbbi filmjével valamilyen divatirányzatnak hódol—komponálásában halmoz, bonyolít, grafikái mégis logikusak •— eddig egyetlen pun hajót sem sikerült felszínre hozni — vasárnap este két-három lány lemezeket hallgat a klubban — a szalamandrák szintén téli álmot alusznak — a temetők a X. század utolsó harmadában alakultak ki — a spóra kisméretű, általában tetraéder alakú — a Hold kél 17 óra 56 perckor. . . Zümmög a sok légy. Meglebben a függöny, egy régi Biblia sárgult lapját sodorja a szél: Az egyik kárpiton ötven hurkot csinálának, és ötven hurkot csinálának a másik kárpit szélein is, amely a másik egybefoglalásában vala; a hurkokat egymás ellenébe. Csinálának ötven rézhorgocskát is a sátor egybefoglalására, hogy eggyé legyen. Csinálának takarót is a sátorra veresre festett kosbőrökből és azon felül egy takarót borzbőrökből, és így tovább (Mózes II. könyve, 36. rész). Az ablaküvegen firkák tűnnek elő, titokzatos kéz kerekíti a betűket: Engels az Anti-Düringben megmondta: amikor az ember a környezetét tökéletesnek, szépnek látja, megszűnik a haladás, nincs többé irodalom és művészet. A művelt ember olvas a múltban, megítéli a jelent, sejti a jövőt — mondta kétszáz évvel ezelőtt egy Förster nevű természettudós. 178