Veres János: Életút

Megérkezés

ÁLOM Glória játszott, előttünk táncolt, bokán legyezte a réti virág, orcája pirult, mint reggel az égalj, sörényként dobálta koromhaját. Sokféle népfaj fiai voltunk, germán fej villogott s ferde szemek; vártuk a csókját — kire repül rá? — fölöttünk tétova fény remegett. Glória táncolt, fürkészte, leste, ki az, akiben régi seb ég, s észrevett engem a sokadalomban, a cigányos arcú, vézna legényt. S láttam: már tudja, kit vigasztaljon, hol a csukott száj, mely érte kiált. Hozzám libbent és engem csókolt meg, szép Gömörország komor fiát. 16