Veres János: Életút

Az elsüllyedt Atlantisz

Sziszüphosz görög mondahőst arra ítélték az istenek, hogy egy sziklát görgessen fel a hegyre, ahonnan az mindig visszagurul. A világ közepe — Ez a tornác a világ közepe, az archimedesi pont, melyről elmozdíthatod a telet, ne hagyd elveszni, pántold magadhoz, e delejes szempár és csípő megjavítja látásod, újjáéleszti a tettvágyak aranykorát, megifjítja a benned lakó nyarat. Kockás felöltő lebeg a sár fölött, alatta két könnyű cipő a sárban, a két könnyű cipő megáll előttem. A világ közepén vagyok, ide egyformán közel van Calcutta, London, Varsó, Rozsnyó, Léva és Buenos Aires, innen jól látni az északi fényt és Dél Keresztjét. Aszfalton kopog a két cipő, ismét megáll előttem, ismét a világ közepén vagyok, a kirakatokban a földteke tükröződik, s a másik arcom, amelyet elhagytam valahol. A zümmögő busz is a világ közepe, a kockás kabát, míg itt van köztünk, minden kanyarnál egyformán mutatja az északi fényt és Dél Keresztjét. -Én is azt mondom, amit a serkentő hangok: kívánd a munka édes gyötrelmét, figyeld a közelgő léptek neszét! Igen, itt a világ közepe, a sokáig keresett kilátó, az áhított szelídség és jóság, 14.0