Veres János: Életút

Hűség

ÜZENET (

Ján Smrek szlovák költőnek) ígérték, hogy elvisznek Hozzád, de ez csak terv maradt; nem szólíthatlak nagybátyámnak, kiskocsmában, fehér asztalnál, pompában haló lomb alatt. Szeretnék csöndben melléd ülni, (modori borként hevít a vágy, fejem öklömre hajtom); mélán hallgatnánk, néznénk egymást, s a pohár tükrében, mint fénykép ez előhívóban, feltűnne szebbik arcom. A barátsághoz nem kell sok szó, elég egy forró tekintet, koccintáskor egy futó mosoly, mely összelobbantja, egybefogja belső tüzünket. Sosem felejtem azt az órát, mikor a húrod felém zendült a Szépség csarnokában, hol gaztól tisztult magvaimmal födetlen fővel álltam. 124