Veres János: Életút

Hűség

EGY MADÁR RÉSZVÉTET KIÁLT Hajnalra dél jött, napra éj, kietlenség leng szívem táján. Leint egy bokor: ne beszélj! Merev az arcom, mint a márvány. Két fogsorom már összezárt satu — nem kérek földi jóból, várom a ponttevő halált, arzént harap, ki belém kóstol. Egy madár részvétet kiált, de nem kell már a segítsége: bolygó híve, ím, rátalált az okok rejtett velejére. Mélyen lehúzom kalapom, alóla szemem kifehérlik. Élek, mint hal a szárazon. Bajomat csak a felhők értik.