Veres János: Életút

Hűség

Bűvös földből nőtt rózsa vagy, a némaság öl, nem a fagy. Hajnallal egyízű legyen számodra vígság, szerelem. A táj kopasz és színtelen, házak hallgatnak a hegyen. Már messze jársz, a köd beföd, magad is az vagy: szürke köd. 112