Veres János: Életút

Megérkezés

MEGÉRKEZÉS Ügy ténferegtem botladozva, mint eltévedt, bús kisfiúcska apját keresve a vásárban, nem volt sorsomnak jelzett útja. Ábrándjaimat kénes tüzek, dühödt viharok tépték, nyesték, s nemegyszer már a halált hívtam, annyira kínzott a ridegség. A szerencsésebb, erős társak előretörtek víva, dallal, s én lemaradtam, messze, messze, mint félszeg szó, mit senki nem hall. És gyenge, romlott szemem előtt — mert kicsípte a lét hidege — sokszor fejen állt a valóság, mint tó tükrében a jegenye. Most, hogy nyakamba súlyos terhű balfogásokkal visszanézek: rám csillognak az igaz tervek, mint fényt szitáló levélrések. IO