Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek
Éleslövészet
nem gyermekkorában, nem is később, hanem talán még a nemzése pillanatában kódolták bele. Nyilván féltő gonddal, a legtisztább szándékkal, mintegy profanizált summájaként annak, amit magyar sorsnak szokás nevezni. Mindez pedig azt jelenti, hogyha az elbeszélő és a történelem találkoznak néha, az elbeszélő az, aki előreköszön, s gyors léptekkel továbbiramodik. Egy bizonyos ugyanis: a történelem markában ott a kötél, csomózása szakértelemre és hagyománytiszteletre vall, s hurokformáját a közelmúlt formabontó irányzatai nem sokat modernizálták. (És persze a gravitációs erő sem változott.) Az elbeszélő tehát csupán futó pillantást vet a kötélen száradó trikóra, s pusztán mint végső eshetőséggel, kacérkodik a gondolattal, hogy a kötélen száradó ruhadarabot mint formát megtöltse felsőteste tartalmával. Annyira következetesek azért nem vagyunk még. Pedig az elbeszélőnek nincsenek utópisztikus álmai. Nincs jövővíziója, vagy ha néha van, akkor is jobban szeretné, ha inkább nem volna. Az elbeszélő megrögzött (földhözragadt) realista. Tovább tapogat a sötét padlástérben, mígnem ujjai meglelik a villanykapcsolót a falon. Katt, feleli a villanykapcsoló. Lent, a padlásfeljáró dingő-döngő vasajtaja fölött, kigyullad a villanykörte. A jövőt tekintve biztató jel végre. Bizonyos fizikai törvények érvényesek még. Lent, a dingődöngő vasajtó közelében nincsen kapcsoló, ezért ha az elbeszélő hosszabb portyára indul, meglazítja pléhkucsmájában az égőt (a művelet a műtőasztalon fekvő beteg narkotizálására emlékezteti, illetve a póknak azt a mozdulatát idézi, amint a hálóján fennakadt legyet nyolc lábával átölelve egyszer s mindenkorra „kibiztosítja"). Más szóval, az elbeszélő „funkciótlanítja" az égőt. Majd midőn a portyáról (legtöbbször csupán lelki zsákmánnyal) visszatér, az égőt ismét szorosan a pléhkucsma hegyébe csavarja, vagyis, magyartalanul újfent „funkciósítja". Megelégelve az (egyébként is atipikus) nyomornaturalizmus további részletezését, a környezet bővebb képi kiegészítését a sokat tapasztalt olvasóra bízzuk. Inkább folytatjuk a (meglehet: sovány) történetet. Leballagunk (-ko90