Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

Már csak velük lehet értelmesen beszélni, mondogatta; ők, szegények, ilyenkor télen némák. Emlékezete kihagyott, nem ismerte meg a szomszédokat. De lehet, hogy nagyon is jól működött, s nem akarta megismerni őket. Egy al­kalommal, újév után, fölforgatta a szobáját a nemzeti­színű szalaggal ékesített díszkardja után, de csak a sza­lagot találta meg, amelynek középső, fehér mezejébe aranybetűkkel valaki a monogramját hímezte bele egy olyan világban, amikor divat volt Ferenc József-szakállt viselni, és hajnalig mulatni. Az elbeszélő apja viszont korábban kapitulált már. Gödröt ásott a kamra mellett, beleszúrta a gödör aljába a kardpengét, s arra földelte le a tévéantennát. Ezt a fegyverletételt az elbeszélő nagy­apja sohasem bocsátotta meg neki. Emlékezetkihagyásai­nak hátborzongatóbb epizódja, hogy miközben a díszkar­dot kereste, a szekrénye aljában ráakadt egy kifakult és molyos cilinderre, amit tüstént vissza akart juttatni jogos tulajdonosának, Ladányi Rezsőnek. Annak a Ladányi Re­zsőnek, aki a gyerekkori pajtása volt, s aki 1917-ben oda­veszett az olasz fronton. 17 Január elsején hullott le az első hó, amelyből másnap­ra csak néhány folt maradt az udvar gödreiben és az árokszélen a ház előtt. Aztán a hónap közepétől két héten keresztül szinte szünet nélkül havazott. A városban meg­bénult a forgalom, s nemsokára az áramszolgáltatásban is zavarok keletkeztek. A vonatok órákat késtek, később pedig már egyáltalán nem közlekedtek. Vilma néni, aki­nek a valóságérzéke rendszerint a legválságosabb pilla­natokban mondott csődöt, éppen ezekben a zavaros na­pokban határozta el, hogy elutazik a sógorához Párkányba, de csak a Fučík utcai benzinkútig jutott el. Ott derékig besüppedt valami árokba, amit a sok hó csaknem az utca 82

Next

/
Thumbnails
Contents