Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

gyakorlat lesz a főtéren, minden lakos kötelező részvé­telével. Bunkerokat emlegetett meg valami kutakat a vár­ban, ahová a város vezetői máris előreküldték a család­tagjaikat helyet foglalni. Mikojan Washingtonban tárgyalt még, amikor egy reg­gel történészekből és régészekből álló bizottság érkezett a városba, hogy átkutassa a frissen föltárt alagútrend­szert, fölkutassa azt a tíz hordó aranyat, amit állítólag Musztafa bég, a vár utolsó török kapitánya ásott el az alagút falában, s természetesen minderről jelentésben szá­moljon be az Akadémiának. Az idegenek karácsonyig a városban maradtak. Az elbeszélő nagyapja a fejét csó­válta, ennyi tudóst egy rakáson utoljára a budapesti eucharisztikus kongresszuson látott 1938-ban, s epésen jegyezte meg, hogy tíz hordó aranyért ő is végigtapogatna minden négyzetmétert a föld alatt. A tudósok mindennap reggel kilenckor gyülekeztek a kávéházban, és fontos­kodva iddogálták sörüket. Keveset beszéltek, sokat töp­rengtek, a kávéház bevétele pedig már az első héten a duplájára ugrott. A kutatómunkába beavatták Tinikét is, a szőke katonakurvát, aki egy ízben az alagútba is lemerészkedett velük, s később azt híresztelte, hogy az alagutak telis-tele vannak csontvázakkal, ebből azonban egy szó sem volt igaz. — Na és mikor dolgoznak ezek? — tudakozódott az elbeszélő nagyapja Bottka úrnál, a főpincérnél. — Ezek nem dolgoznak. Ez a stáb — súgta meg a fő­pincér bizalmasan. — A stáb... Na és a többiek? Bottka úr egy pillanatra elbizonytalanodott, mint ami­kor korona helyett dollárban kapja a borravalót, de az­tán hamar feltalálta magát. — Bizonyára kutatnak — mondta. — Lehet benne valami — motyogta az elbeszélő nagy­apja, és a következő napokban kibérelte a szemben levő Radics-féle cukrászda egyik sarokasztalát, ahonnan pom­pás kilátás nyílt a kávéház oszlopos bejáratára, s meg­figyelte, hogy néhányan többször is eltávoznak a főha­78

Next

/
Thumbnails
Contents