Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

nek a levélnek a felesége volt a föladója. A felesége, aki tizenhárom éve halott volt már, és emlékét hat esztendeje óriási fehérmárvány síremlék őrzi a temetőben, a negyvennyolcas honvédemlékmű szomszédságában. Éppen ezért Néder úr hangja is megbicsaklott egy pillanatra. Hacsak... Hacsak, mondta, nem az Öreg Sütő Mihály felesége haldoklik, mert bizony a szegény asszony a végét járja, a minap is ki kellett vezetni a templomból. — Minden megtörténhet — harsogta Néder úr, az órás. — Emlékezzenek az ejtőernyősre! És bizony sokan emlékeztek rá, hogy egy ízben a viharos erejű novemberi szél egy ejtőernyőst sodort a város fölé, akit tűzoltólétrán kellett lehozni a posta tetejéről. Az ejtőernyősnek az ijedségen kívül nem esett baja, mindössze néhány cserepet aprított szét. A karhatalom kivezényelt emberei mégis lehurrogták az órást. Az egyik vitézképű, bajszos hadnagy, akit gyakran láttak bíborvörös orral kószálni a helybéli borozók és csapszékek környékén, s aki azzal hencegett, hogy a nyelve hegyével be tudja nyomni a borospalackba a dugót, fölemelte a mutatóujját. Az órásban azonban emberére talált. Néder úr elhozta a gumikesztyűjét is, s pár perccel később már az egyik létra csúcsán szónokolt: — Nékem három lányom van, kérem — mondta. —• Én a villanyórákat is gumikesztyűben reparálom. 13 De történt más is, amiről az elbeszélő beszámolhatna (ha regényíró volna). Arról például, hogy a környékbeli házak lassanként egytől egyig gazdát cseréltek. Az elhanyagoltabbakba lármás cigánycsaládok költöztek. Esténként falkába verődött kóbor kutyák trappoltak végig csaholva az utcán, amelyben az elbeszélő szülőháza állt, 73