Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

az elbeszélő, pedig csak alig múlt harmincéves. Bezzeg az Akadémia kávéház! Az Akadémia kávéház lehet százéves is már. Bizonyára látta Ferenc Józsefet, az utolsó előtti apostoli királyt ifjan, a hintójában szalutálni, látta Edisont egy automobil bakjáról szemlélődni, látott társzekereket kocogni, villamosokat döcögni, tankokat dübörögni az ablakai alatt, szerencsésen átvészelt impériumváltozásokat, földrengéseket és bombázásokat. Márványlapú asztalai mellett ültek lump magyar főispánok, szakállas szolgabírók, pohos táblabírák, pomádészagú, kinyalt cseh polgárminiszterek, kövér, politizáló szlovák papok, akik földi pályafutásukat később a bitófán végezték, SS-tisztek és angol kémek, véres kezű ügyészek és tolvaj ügyvédek, stréber újságírók és karrierista docensek, különböző rendű és rangú fantaszták és világmegváltók, de leginkább költők, szlovákok és magyarok vegyesen, híresek és kevésbé híresek, s természetesen még sokan mások, akiknek azóta térdig érő szakálluk nőtt, vagy az ujjuk is elporladt már, amellyel oly kitartóan malmoztak egy hosszú életen keresztül. Ha az elbeszélő regényt írna, csakis az Akadémia kávéház törzsvendégeiről írna. 7 Az elbeszélő tehát, minden baráti intelem ellenére, szívesen tartózkodott az Akadémia kávéházban, mint afféle elcsapott szó-bojtár, aki annak is örülni tud, ha nem spórolják ki a sót a leveséből, s aki elég sok disznóságot látott már ahhoz, hogy ne lepődjék meg bizonyos elvi és gyakorlati hűtlenségeken, amelyek nélkül a világ feltétlenül jobb volna, viszont talán sokkal unalmasabb is. Éppen ezért némi derűlátással tekintett a jövőbe. Már régen eldőlt, hogy nem lesz belőle egyetemi tanár, se lefizethető hivatalnok, se basáskodó, korrupt vállalatvezető, 66