Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

részletes és gusztustalan leírására, amelyhez képest Tallós Rozália kálváriája mennybemenetel szinte. A monográfia adatai néhány helyen egyeztek nagyapja elbeszélésével, a szereplők neve is. A könyv írója Tallós Rozália további sorsáról azonban nem beszél. Az említett szereplők felbukkannak csak, majd szinte nyomtalanul tűnnek el a történetben, némi pátosszal mondva — a történelemben. Más szereplők lépnek a helyükbe, majd nyoma veszik azoknak is. Csak a dramaturgia marad ugyanaz. A szenvedés. A szenvedés, az öldöklés, a feljelentgetések és üldözések unalomig ismételt színjátékai. 18 Az elbeszélő helyett úgyis a kép dönt majd. A lángolófüstölgő templom látványa, a csöppet sem romantikus események. Akár visszafelé nyomoz az időben, akár előre, újra meg újra ugyanaz a kép tárul elé. S ez elég ahhoz, hogy a nagyapja elbeszélését is hitelesnek tekintse; végül is mindig akad legalább egy „Emericus Lángh." A kép ráerőlteti akaratát az elbeszélőre, jóllehet a romok és pusztulás látványától megóvta egy békésebb s tán derűsebb kor. De az elbeszélő emlékezete is egyetemes emlékezet, az elbeszélő is nagyon jól tudja, hogy alig változott valami; legföljebb a templomok égnek másutt. Más kérdés, hogy ami ebből az elbeszélő apjában és nagyapjában lecsapódott, nem mindenestül paródiája-e a legabsztraktabb humanizmusnak. Az elbeszélő maga is úgy érzi, hogy fantomok veszik körül, s múltjával és jelenével a város maga is fantomváros; a múlt pedig, amelyre gondol, alig több nagyképű hivatkozásánál, afféle intellektuális aszpirinnél, amelytől a fejfájás elmúlik ugyan, de a bajok megmaradnak. Ezért is keresi olyan mohón az első öntudatos, tagadó gesztust, amely távlatot adhat 50