Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

tökéletesen elsajátították a képmutatás összes fortélyát. Előfordult az is, hogy istentisztelet alatt kártyáztak a hátsó padokban. A fiatalok szemtelenek, szabadosak, gyalázatos szavakat firkálnak a házfalakra. Kiveszőfélben belőlük a tekintély tisztelet. Ha valamelyik elöljárónk végigmegy a falun, mély meghajlással, kalaplevéve köszöntik, de a tekintetükben semmi alázat, még csak gyűlölet sem, inkább közöny és rideg megszokás. Valami — ez immár letagadhatatlan tény — megváltozott a faluban. Elöljáróink zömét azonban úgy elvakította a visszaszerzett tekintély csalóka mámora, hogy mindegyik félistennek képzeli magát. S mi, akik a dolgokat józanabban szemléljük, mi is tehetetlenek vagyunk, és egymást marcangoljuk. így azután csak a kétségek szaporodnak bennünk, csupa mérges gomba, s ezek belülről falnak föl bennünket. Az egyik csoport kemény rendszabályokat követel, a halálbüntetés azonnali visszaállítását és abszolút fegyelmet. A másik csoport — közöttük e sorok írója is — a titok türelmes és lassú feloldását. Hiszen a titok nem is titok talán többé, mint ahogy hinni véljük. S ha így van, akkor a régi szereposztásnak semmi értelme többé, bármit teszünk is, az már születésének pillanatában elévült. Bár az is lehet, hogy e sorok írója zavarodott meg, túlságosan öreg már, s mint a legtöbb öregember, bölcsen gyáva, illetve gyáván bölcs. Névtelenségbe burkolózik, mintha az védelmet nyújthatna. Menekül a felelősség elől, szaladna valahová, ki a világból. Olykor még arról is megfeledkezik, hogy már harmadik éve házi őrizetben tartják, s a legközelebbi hozzátartozói sem látogathatják. Valahogy lefirkálja ezt az üzenetet, itt-ott javít rajta, s azt hiszi, cselekedett..." 17 E szövegtöredéket olvasva csupán utalni érdemes rá, hogy ez az a pillanat, amely a leleplezésnek, de a leleplezés el48