Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

A kancellári leiratokat is homályosan és kétértelműén fogalmazták azokban az években, sohasem derült ki be­lőlük, mi az elítélt bűne, gyilkosság-e vagy az ördöggel való cimborálás (eretnekség). Hiszen ez az a két fő bűn, amelyekért békeidőben a halálbüntetés kiszabható. Az igaz­ság, hogy községünkben se az egyikre, se a másikra nem akadt meggyőző bizonyítékokkal alátámasztható eset. Gyil­kosságot emberemlékezet óta nem követtek el nálunk, s ördöggel való cimborálásról sem érkeztek jelentések. Ezzel szemben tudomásul kell vennünk, hogy a kancellá­ria tájékozottabb nálunk, távlatokban gondolkodik, s a tá­volból jobban tud ügyelni azokra az összefüggésekre, amelyeket mi nem is láthatunk, mert rettenetes fényes­ségük megvakít bennünket. Éppen ezért kutya köteles­ségünk az utasításait végrehajtani, hiszen országos ér­dekekről van szó. Végső soron tehát feddhetetlenek va­gyunk, ezt objektíven el kell ismerniük ellenfeleinknek is. Ugyanakkor azt sem tagadhatjuk, hogy bár a karóba húzottak ordításától, amelyet a községháza vastag falain keresztül is jól hallottunk, mi is szenvedtünk, nem tud­tunk szabadulni attól a gondolattól, hogy az utasítások megtagadása esetén a saját ordításunkat hallgathatnánk sokkal közelebbről, kihegyezett tuskóval az ülepünkben. Hiba volna tehát a kérdést úgy tenni fel, helyesen cse­lekedtünk-e vagy pedig helytelenül. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy létezett egy hivatal, amely előírta, miképpen kell cselekednünk, pontosabban: miképpen kell helyesen cselekednünk. S az utóbbi esztendők eseményei — valójában eseménytelensége, de lévén az eseményte­lenség is esemény (ennek részleteit itt nem kívánjuk tag­lalni) — épp a lényeget kérdőjelezték meg. Valóban létezett az a szerv, nem vezettek félre bennünket? Pár évvel ezelőtt történt, az aratási munkák kellős kö­zepén, hogy az azóta megboldogult Barcza Boldizsár, aki a falu bírája volt éppen, egy hétfői napon hiába várta a községháza tanácstermében a kancellária lovas futárját. Elmúlt dél, délután, a teremből elfogyott lassan a nap­fény. A bíró mind nyugtalanabbul kémlelte az utcát. Te­43

Next

/
Thumbnails
Contents