Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

tás közepette. így lesz belőled lassan eszményi állampolgár, aki nem zsörtölődik, nem vitatkozik hadonászva, nincsenek eretnek gondolatai, nincs az útjában senkinek sem, s amikor moralizálni kell, moralizál, amikor cinikusnak kell lennie, cinikus. Már nem vagy húszéves, s az első nagyobb válságokat is leküzdötted. Űj barátaid vannak, s ők gondolnak majd az előmeneteledre, gondjuk lesz rá, hogy sose légy szűkében pénznek, italnak, nőknek, s ha letérnél a helyes útról, visszarugdalnak a sorba. — Mi lassan megöregszünk — mondják idősebb barátaid. — Nem mindegy, hogy ki folytatja a megkezdett nagy munkát. Gondolunk majd rád is, bár a múltad nem egészen makulátlan. De hát ami elmúlt, az elmúlt. Mi is voltunk fiatalok. Fő, hogy sose érezd magad egyedül. Aki magányosnak érzi magát, csak magára vethet. Aki magányos, kedves barátom, az vagy pszichopata, vagy ellenség. „Meglepetés nélküli élet — írja Georges Perec. — Biztonságban vagy. Alszol, eszel, járkálsz, éldegélsz, mint a kísérleti patkány, amelyet egy nemtörődöm kutató benn felejtett az útvesztőjében, és amely reggel meg este elindul az etetője felé, sohasem téved, sohasem tétovázik, balra, majd jobbra fordul, kétszer rálép egy piros szegélyű pedálra, hogy leveses táplálékadagját megkapja. Nincs semmi rangsor, semmi kedvezmény. Közönyöd változatlan: szürke ember vagy, a szürke nem idéz fel benned semmiféle szürke képet. Nem érzéktelen vagy, hanem közömbös. Egyformán vonz a víz és a kő, a sötétség és a fény, a meleg és a hideg. Csak a járásod létezik, meg a tekinteted, amely megülepszik és továbbsiklik, nem ismeri a szépet, a csúnyát, a megszokottat, a meglepőt, nem jegyez meg semmit, csak a formák és a fények kombinációit, amelyek szüntelenül, mindenütt létrejönnek, és szétbomlanak a szemedben, a mennyezeten, a lábad alatt, az égben, megrepedt tükrödben, a vízben, a kőben, a tömegben. Terek, utak, parkok, közutak, fák és kerítések, férfiak és nők, gyerekek és kutyák, várakozók, cso437