Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

hogy történjék veled valami. Elkéstél — majdnem egy évezredet. Másfél óra múlva bekéredzkedsz egy zöld Skodába. — Hová? — kérdezi a kocsi tulajdonosa. — Nem tudom. Talán Galgócra. A sofőr és két útitársa, egy idősebb és egy középkorú nő összenéznek. Nem lehetsz valami bizalomgerjesztő figura, a szemed csipás, s a borostád is kinőtt. A pasasnak azonban, úgy látszik, ma jó napja van. — De mi az ellenkező irányba megyünk — mondja. — Nagyszombatba. — Akkor én is — mondod. — Na, szálljon be. Otthon ezalatt a szomszédasszony kiszellőztet, és letörli a port. Fél óra múlva felhívja a kórházat, s onnan azt a megnyugtató választ kapja, hogy férje, úgy látszik, túlvan a közvetlen életveszélyen. Majd hamarosan egy másik számot is feltárcsáz, annak a cérnagyári munkásszállónak a számát, ahol a bátyja tizennyolc éves unokája, Betka lakik harmadmagával. A lány szerencsére éppen délutáni műszakos, véletlenül éppen a szobájában van, mert véletlenül éppen reggel jött haza, isten tudja, honnan, s még véletlenül alszik. Nem csoda hát, hogy nyűgös, amikor felveszi a kagylót. — Azonnal gyere ki hozzám — így a szomszédasszonyod. — Most? — csodálkozik Betka. — És kerítsd elő őt is. ö is jöjjön azonnal. Az ö — egyetemi adjunktus. Később, amikor meglehetősen ismerted már — de ez több, mint fél évvel később történt —, egyszer rajtaütésszerűén beültél egyik előadására. Bejelentetlen inspekciód nem hozta zavarba őt, csak éppen az orrára volt írva, hogy nem tetszik neki a dolog. Előadását egy mélabúra és egzisztencialista szellemű töprengésekre hajlamosító helyiségben tartotta; ily előadótermekből és irodákból több tucat szorult a bölcsészkar épületébe, lévén az épület már csak koránál és 421