Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

olyanok voltak, mint egy csapat mankós koldus; utoljára talán Ferenc József ifjúkorában tatarozták errefelé. Pedig többek között ezekben a házakban ápolták 1849 tavaszán a szabadságharc sebesült honvédéit, s itt lakott négy napig Görgey is, az elbeszélő egyik szépnagynénjének a házában, amelyet 1944-ben bombatalálat ért. Mivel erősen sötétedett már, az elbeszélőnek először csak az tűnt föl, hogy fekszik valaki az árokban. Az elbeszélő apja — javíthatatlan humanista — megtorpant, nézzük meg, ki az, mondta. Az elbeszélő anyja nem szívesen állt rá, nem szerette ezt a környéket, errefelé mindig történik valami, verekedés, lopás, erőszak. De hiszen ez a Bolygó, kiáltott föl az elbeszélő apja, amikor a hátára fordította a delejes álomban szuszogó behemót testet. Az elbeszélő anyja is közelebb lépett, és zseblámpájával jól a férfi arcába világított. A lámpa sárga fénykarikája sokáig pásztázta a felismerhetetlen, borostás és bibircses arcot. Kisvártatva felkiáltott: Már a bátyádat sem ismered meg?! Hiszen ez a Szoszó! Az lehetetlen, dünnyögte az elbeszélő apja. De akárki is, segíteni kell rajta, nem maradhat itt reggelig. Ezen összevesztek, az elbeszélő anyja égnek emelte a karját, úgy átkozódott, apja viszont megmarkolta Szoszó bácsit a zakója gallérjánál, és talpra állította. Ö és az elbeszélő együttes erővel lecipelték a hullarészeg terhet a postáig, s ott begyömöszölték az első telefonfülkébe. Akárhogyan fektették is azonban, a lába kilógott, így továbbvonszolták a szomszéd épület, a városháza udvarába, és elrejtették a kukák mögé. Az elbeszélő apja egész éjjel álmatlanul hánykolódott. Másnap délben kiment az elbeszélővel a présházba, attól a nemes, karitatív szándéktól vezérelve, hogy jó útra térítik Szoszó bácsit, a lelkére beszélnek, de pénzt egy garast sem adnak neki, úgyis elinná. A találkozás mélyen meghatotta mindhármukat. Szoszó bácsi éppen uzsonnázott (lekváros kenyeret), s megkínálta őket is, kétségbeejtő dilemma elé állítva az elbeszélő apját, mert neki már a lekváros kenyér szagától emelkedni szokott a gyomra, ugyanakkor félt, hogy mindent elront, ha nem fo39