Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

—

A vers ott kezdődik, ahol az ön sorai végződnek — mondtad. — De azért nem váltatok el haraggal. Rövid kiadói pályafutásod alatt bőven volt alkalmad tapasztalni, miképpen alakul át szörnyeteggé a legtisztább indulatú és a legjámborabb versfaragó is, ha kiderül, hogy a rímei sántítanak. Konkoly úrból azonban nem bújt elő mindjárt a szörnyeteg. Nagy-nagy megadással kanalazta a bablevesét, s amíg a söre tartott, a tudomásodra hozta: csupán azért ír verseket, hogy tartsa a lelket ebben a megtépázott, maroknyi itteni magyarságban, amire te azt felelted: inkább megóvni akarod ezt a megtépázott magyarságot a verseitől. Nem értett meg egészen. — Majd még dolgozom a verseken — mondta. Ebben maradtatok. Két hét múlva pedig ott hevert a távirata az asztalodon feleséged búcsúlevelével együtt. Elolvastad a levelet, elolvastad a táviratot, s eszedbe jutott az a délután, amikor nagyanyád a diófa alatt a két matróna barátnője jelenlétében a fiatalságáról beszélt neked, s te minden szavát elhitted, és csodáltad őt. Eszedbe sem jutott, hogy egy talán igazabb, fájdalmasabb történet helyett beszélt neked a fiatalságáról, nagyapádról, a barátaikról. Eszedbe sem jutott, hogy mindaz, amit hallottál tőle, talán egészen másképpen esett meg, vagy talán egy szó sem igaz azokból a történetekből. Ugyan ki erősíthette volna meg a szavait? S ki erősítheti meg a te szavaidat? Mit tudsz valóban róluk? Nagyanyádról, nagyapádról, anyádról, apádról? Még anekdotákat sem. Tudod, hogy magyarok voltak, s ez majdnem olyan sorscsapás, mint zsidónak vagy cigánynak lenni, bár szerintük épp ez a szép benne. Oda vagy dobva a vak sorsnak, kapálóddz hát, te tejesköcsögbe pottyant béka. Mit csinált apád és anyád 1938-ban? És 1945-ben? És később? Kit árultak el, vagy kit nem árultak el? Kinek a vére tapad a kezükhöz, vagy miért maradt tiszta a kezük? Ahogy nagyanyád, ők is megtanultak hallgatni, s jó okuk volt rá, hogy hallgassanak. Téged akartak kímélni? Hallga354