Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

ban az elbeszélő apjának gimnáziumi osztálytársa volt és régi barátja. Ebből kétféle következtetés is kínálkozik. Először: mivel Fried tudja, hogy minden elveszett, s a várost elhagyni nem áll szándékában, „ellenállót" bújtat, ami majd jó pontnak fog számítani. Másodszor: a barátságot előbbre valónak tartja politikai meggyőződésénél. Pár nap múlva azután egy pisztolylövés ezeket a kézenfekvő következtetéseket is a túlvilágra küldi. Mind a két cselekedete (ti. hogy előbb megmenti az elbeszélő apját, aztán öngylikos lesz) egyformán abszurd, s a kettő mintegy kölcsönösen átvilágítja egymást, anélkül hogy az egyik megmagyarázná a másikat. A kettő együtt valami egészen másra utalna, ha volnának bizonyítékok rá. Majdnem mindegy tehát, hogy kettejük közül melyik a barnainges. Ezért is értik meg egymást a nyilasházban történtek ellenére is. Fried őrültnek tartja az elbeszélő apját, és fordítva, az elbeszélő apja a polgármestert. Pár napjuk van már csak. őnagysága, a polgármesternő, vagyis Valika, esténként Ady-verseket szaval nekik. Aztán egy nappal a szovjet csapatok bevonulása előtt kereket old, s a személyzet is eltűnik a házból, ők ketten maradnak csak. (Fried polgármester úr azonban nem Boross Ambrus városbíró. Meg közben eltelt közel háromszáz esztendő is.) Egész nap sakkoznak. Fried uralkodik magán, izgatottságának semmi külső jele, ha csak az nem, hogy mind a három játszmát elveszíti. Másnap reggel kilenc óra tájban bevonulnak a szovjet csapatok a városba. A polgármester és az elbeszélő apja éppen reggeliznek. Fried fölkel az asztaltól, ki kell mennie, mondja, s az elbeszélő apja, anélkül hogy tudatosítaná, mit csinál, a fülére tapasztja a kezét. A pisztoly durranásának pillanatában leesik az asztalról egy szódavizes pohár, és összetörik. De ez sem szimbólum. Legföljebb a törvényszerű és a véletlen kivételes egybeesése, fanyar irónia, a pillanat humora, ami a kiömlő vér látványát egyszer s mindenkorra összemossa a kiömlő vízével. 31