Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

Félhomály van, mint az iparosok lebontásra ítélt, szűk utcájában a lehúzott redőnyök, parányi ablakok mögött, ahol a műhelyek szegletében kalapácsok, satuk, fogók kopnak az idő érintése alatt; az esőben körvonalak sejlenek csak, cigányputrik a völgyben, s távolabb a zsidó temető megmászhatatlanul magas falai. A Bolygó megvárja az estét. Csak amikor minden síron meggyújtották már a gyertyákat, akkor merészkedik elő. Sorba járja a sírokat, és elfújja a még lobogó gyertyákat. Esernyője nyelével megkopogtatja a sírboltokat, megvizsgálja rozsdásodó zárjukat, a friss sírhalmokon megigazítja a félrecsúszott koszorúkat. Kétszáz évvel a halála után senki sem fél tőle, csupán azt találgatják, ki is lehet ő tulajdonképpen. 10 A kérdés eldönthetetlen. Az Olsavszky-ház padlásán talált tekercsek tanúsága szerint a gyújtogatóiról hírhedt város kétszáz évvel ezelőtt amolyan alföldi jellegű nagy falu még. A régi református templom a későbbi piarista gimnázium helyén áll, utcahosszra a vársánctól. Tornyán büszke kakas mereszkedik, torkát napkeletnek fordítva, ahol a szőlőművelésre is alkalmas lágy dombhajlatokat akácos nőtte be a török idők óta. A tekercsekhez mellékelt három rajz nyugat, észak és kelet felől láttatja a várost. Minden második ház szalmatetős még, s déli irányban feneketlen iszapjával, ritka madaraival ott van a mocsár is. Két évszázad múlva az idő mindebből a várromnak kegyelmez csak meg. A három rajz plasztikus és csaknem valósághű, alkotója azonban évszámmal szignálta csupán. így is biztosra vehető, hogy a rajzokat készítő művész írta a tekercsek szövegét is, valószínűleg felsőbb utasításra, s ez a művész talán egy tréfás kedvű vándordiák volt. Cifra sarkantyút 27