Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

Nemsokára karácsony, gondolta, s a kis Jézus is csukaszürke egyenruhát vesz föl, és kötelet hoz. Bohuniczky bácsi hátat fordított az ablaknak, s a meleg barna szín a szemén keresztül beszivárgott a testébe. Ebben az órában Bohunicky bácsi átváltozott számokká, betűkké, adatokká, a Nagy Szerkezet befogadta, felavatta, s 5 megesküdött rá, hogy a holtáig szolgálni fogja. Az átállás gondolata régóta érlelődött benne, ö persze késleltette a pillanatot, de nem nagy meggyőződéssel, mint amikor az ember fontos meghívást kap, amely majd gyökerestül megváltoztatja az életét, s amelyet — hiába vonakodik — el kell fogadnia. Lélekben tehát régen felkészült már az átállásra, s csak az első lépést volt nehéz megtenni. Két hete lakott a nagynénjénél, amikor egy reggel kopogtattak a szobája ajtaján. Az apja volt. „Elintéztem, hogy ne hívjanak be" — közölte röviden. Hosszú nap állt előttük. „Ingerült voltam a múltkor — szabadkozott az apja —, felejtsük el." „Hát persze — mondta ő gúnyosan —, a család..." Az éles hangot apja elengedte a füle mellett. „Nem te fogsz itt hagyni bennünket, hanem én hagylak el titeket. Kifogtam rajtad — s keserű fintort vágott. Rajtam pedig a halál fogott ki. Beteg vagyok. Nem fogók meggyógyulni. Anyádnak szüksége lesz rád." Apja bejelentése sistergő, füstölgő meteorkőként csapott be a kis szobába, amely ódivatú bútoraival, szentképekkel teleaggatott falával, tigrisfejes csempekockákból rakott cserépkályhájával elmerült a mély és fekete csöndben, amely az utolsó szavait követte. A betoppanó halálnak ebben a statáriális csöndjében Bohuniczky bácsi megsejtette, hogy nem lesz ereje ellenállni, mert nem akar ellenállni, mert valójában ő sem különb másoknál, ő is csak a biztonságát szeretné megvásárolni. Szökése otthonról, az önérzetében megsértett ember durcás, komolytalan fricskája volt, s nem átgondolt és tudatos választás, ahogy hitte. „Menjünk innen" — mondta az apjának. 277