Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

hunyt, mintha mindig is csak a képzeletében létezett volna. Ö élt, ő nem tűnt el, őt nem telepítették ki, ő nem szökött Nyugatra, őt nem börtönözték be, neki a haja szála sem görbült, amikor másokat ütött-vágott a vérszomjas igazságtevés. „Az igazságtevéstől mindig a narcizmusa riasztott el — mondta Bohuniczky bácsi EL-nek. — Az igazság is, akárcsak a bűn, elsősorban önmagának akar tetszeni, mert ahogy az Istent, úgy az igazság fogalmát is az ember alkotta, hogy imádja benne Önmagát." Amikor a katonaszökevényeket a városháza udvarán felkoncolták, Bohuniczky bácsiban föl sem merült a kérdés, kinek az oldalán van az igazság, mert ahol életről-halálról döntenek, ott az igazság és az erkölcs szempontja papirosszempont, s a róluk való elmélkedés ocsmány lelki perverzió. A halottakat nem támasztja fel az utólag beigazolódott igazságuk. A halál megbocsáthatatlan, gondolta. Igazsággal, erkölccsel és más elvontságokkal szemben az udvari diófára nagyon is valóságosan akasztottak fel három fiatalembert. Vagyis kioltották az életüket. A kérdésnek, megérdemli-e valaki az erőszakos halált, nincs értelme. A halál színe előtt csődöt mond minden spekuláció és elmélet. A halál a ráció fegyverletétele. A végső és abszolút tény. Hogy ők lettek volna az erkölcsi győztesek! Bohuniczky bácsi, amikor ilyesmit hallott, legföljebb kényszeredetten elmosolyodott, mint amikor arról beszélnek, hogy X. vagy Y. értelmes halállal halt meg, vagyis hogy volt értelme a halálának. Ugyan mitől van értelme a halálnak? Az ember úgy vetíti ki az egzisztenciáját a jövőbe, hogy közben le is mond erről az egzisztenciáról. Egyszerű öngyilkosság. Kinyitotta az ablakot, mert az irodában kibírhatatlan volt a hőség, a sarokban álló cserépkályhába kora reggel begyújtottak már. Kigombolta az öltönyét, és megoldozta a nyakkendője csomóját. A három fiút éppen abban a pillanatban vezették elő az oldalsó kapun keresztül, amer274