Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

rajta, de akkor semmi értelme nem volt már. A furcsa gyerekkori betegségemet régen kinőttem azóta, s ha lehunytam a szemem, sokkal vonzóbb látvány jelent meg a képzeletemben. Leginkább erotikus képek, mivel akkoriban hosszabb ideje nem találtam vállalkozó szellemű nőt, aki hajlandó lett volna odaadni magát, s aki nekem is megfelelt volna, így aztán nem csoda, ha úgy éreztem, megállt az életem, méghozzá nyílt pályán. Persze ott volt Zsófika, Németh úrnak, a nagy hasú borivó jegyzőnek a pirospozsgás lánya, akihez Bohuniczky bácsit plátói szerelem fűzte, ámbár ez a plátói szerelem akkoriban sokat veszített már a régi hevességéből, s fakulni kezdett, mint krétarajzok a kerítésfalon, amelyeket egy idő után elmos az eső, bemázol a rátelepedő por meg piszok. Zsófikát apácák nevelték. Ennek megfelelően az élet némely dolgairól Zsófikának szerfölött együgyű fogalmai voltak, s a világot úgy látta, ahogy egy hosszú szőrű hófehér angóramacska láthatja" a gazdája öléből, ezért aztán Bohuniczky bácsi sohasem kínozta a lány intellektusát, hanem beérte azzal, hogy jókedvéből és egészségéből reá is ragad egy kevés. Egy időben sülvefőve együtt voltak, sokat sétáltak a városban és a városon kívül a halastavakat övező réteken, ahol az esti misére hívó harangszó is csak üggyel-bajjal érte utol őket. „Csak akkor vehetsz feleségül, ha megfogadod, hogy egyszer sem nyúlsz boros pohárhoz, rendesen jársz templomba, és soha nem haragszol meg, ha valaki megmondja az őszinte véleményét rólad." Bohuniczky bácsi megfogadta. „Kár — évődött vele a lány. — Mert én mégsem megyek férjhez hozzád. Én egyáltalán nem megyek férjhez. Fáj a szívem, de le kell mondanom róla, hogy rendes embert faragjak belőled." Az ilyen és ehhez hasonló célzások hozzátartoztak napi találkozásaik szertartásához, s a végső értelmük az volt, hogy őt színvallásra bírják. Zsófika apja többször is megkérdezte: „Hát mikor kéred már meg a lányom kezét, vagy van más valakid? Mert akkor ebben a városban nem 271