Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

lehetett volna, s nem vékonypénzű, bogaras gimnáziumi tanár. Földrajzból ebben a városban általában annyit tudtak az emberek, ami a térképekről leolvasható, de térképet is csak akkor vettek kézbe, ha esküvőre vagy temetésre kellett utazniuk, s utána olyan fáradtak voltak, mintha féléves szibériai expedícióról tértek volna vissza. Az öregbe azonban annyi világi ambíció sem szorult, mint tyúktolvajba önérzet (kivéve persze az önérzetes tyúktolvajokat, akik előre elküldik a névjegyüket a károsult címére, és önként jelentkeznek a rendőrkapitányságon). Az ő apja megvetette a tudományos pályát, s a tudományos fokozatok viselőit, az egyetlen Teleki Pált leszámítva, bohócoknak és csinovnyiklelkű státuszvadászoknak tartotta, akikből tizenkettő egy tucat, s mint a darazsak a lekváros fazék körül, rajzanak az akadémia meg a többi intézet folyosóin. Az ő apja tanítani szeretett, s nem bánta, hogy tudásának csupán a törtrészét adhatja át a tanítványainak. A tudás szenvedély, mondogatta, s mint minden, ami valódi, a tudás is öncélú. Tudással még senki sem váltotta meg a világot, de magát sem. A tudás fricska a halálnak, a nemlétnek, de azért mindig a halál marad az erősebb. A tudás önként vállalt kitaszítottság, kiválasztódás, felfokozott, végletes magány. Egyszer meglepte őt a szobájában, apja a világatlaszt tanulmányozta, s valami lágy, merengő kifejezés oldotta máskor markáns, szinte durva arcvonásait, s a tekintete is szelídebb volt, szinte álmodozó, mint aki gondolatban messze utazott. Elmélyülten hajolt a térkép fölé, s nem vette észre, hogy ő ott áll három lépésre tőle, a fia, s hogy akaratlanul kitárulkozik a fia előtt, aki most tetten érte őt, és leleplezte az érzelmességét. Álarc nélkül tehát ilyen. S Bohuniczky bácsi egy pillanatig cudarul érezte magát. „Utazom", mondta az apja később. Az „utazás"-nak apja szóhasználatában volt azonban egy másik jelentése is. Titkos jelentése, s ezt Bohuniczky bácsi tizenhat éves korában értette meg, és sohasem bocsátotta meg egészen az öregnek, mivel mindig azt a bűnt üldözzük másokban a legkérelhetetlenebbül, amit magunk 257