Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

lépten-nyomon zavarja, az az el nem hanyagolható körülmény, hogy a különféle felületek között hiányoznak az érintkezési pontok, mintha mindenki más történetet írna, s nem ugyanazt a történetet írná másképpen. Persze igaz, a tekercsek írója ezúttal kizárólag Boross Ambrus élettörténetével foglalkozik. Mítoszok és legendák nélkül, de ugyanakkor szerencsére anekdotázgatás nélkül is, majdnem szenvtelenül, vagyis pontosabban: hol majdnem utálattal, hol majdnem szeretettel. Nehéz megítélni, rokonszenvez-e vele, vagy pedig mélyen megveti. Az elbeszélőben lassan mégis az a meggyőződés alakul ki, hogy a tekercsek írója nem mond ellene a pamfletekben megfogalmazott panaszoknak, s az idézett munkák egytől egyig tartalmaznak valami mához szóló (ismét egy belső hang: remélhetően nem örök érvényű) igazságot, s valójában az egyik igazság a másikat nem cáfolja, hanem megerősíti. 8 Való igaz, Boross Ambrus kiszolgáltatja a lányát a török bégnek. Ugyanakkor segíti a menekülőket. A törököknek sejtelmük sincs róla, hogy a város alatt alagútrendszer húzódik, s Boross Ambrus pincéjéből nyílik az egyik oldalfolyosója. Különös persze, hogy Boross minden rászorulón segít, csak a lányát nem menekíti el. Az elbeszélő pedig találgathat. Vajon miért nem a lányát, hiszen a lány mégiscsak a lánya? Miért mindig idegeneket? Miért azokat, akik tegnap talán a titkos ellenségei voltak még? Cinikus? Hős? Fanatikus emberbarát? Kicsoda ez a városbíró? Egy bizonyos. Az, hogy nem elmeháborodott. Ámbár, ki tudja ezt háromszáz esztendő távolságából bizton állítani? A tekercsek írója kevés támpontot hagy az elbeszélő számára. Az események leírására szorítkozik. A titkos szökéseket írja le, Musztafa 24