Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

litálják, a politikai súlya még inkább nőni fog. A vetélytársa is lehet idővel, ezért megpróbált modus vivendit kötni vele, s egy alkalommal állást is fölkínált neki a városházán, de az ajánlatot Matúš önérzetesen visszautasította. Az expolgármester rozzant, sokat betegeskedő öregember benyomását keltette, ö azonban egypárszor meggyőződött már róla, hogy ebben a rozzant testben rendkívül szívós és céltudatos lélek lakik. „Tanácsot jöttem kérni", ezekkel a szavakkal állított be hozzá, s csak később tudatosította, hogy milyen végzetes nyelvbotlást követett el. Tanácsot kérni a titkos vetélytársától ! Majd pontról pontra, kissé kiszínezve az eseményeket, beszámolt eszmecseréjéről az elnökkel, ügyelve rá, hogy karakánnak és bátornak tüntesse fel magát, nehogy Michal Matúšnak az a benyomása támadjon, mintha az elnök elégedetlen lett volna vele, s neki máris megingott a pozíciója. „Te vagy a polgármester, te vagy ennek a városnak a gazdája" — mondta szűkszavúan Michal Matúš. Nem járt különbül régi barátjával, a geodéziai intézet igazgatójával, Spengler úrral sem. Spengler úrról köztudott volt, hogy délelőtt tizenegy óra tájban mindennap elhagyja a hivatalát, még ha ítéletidő tombol is kint, s az orkán háztetőket emelget a városban. A múzeumigazgatóság épületébe járt át, a harmadik emeletre, ahol a gazdasági osztály szomorú kvártélyai néztek farkasszemet az idővel, amelynek néhány rongydarabját őrizték itt zálogban. Spengler úr és Tamkóné viszonyáról talán csak a kisdedek és süketnémák nem tudtak a városban. Bohuniczky bácsi mégis rendkívül nagy tisztelettel nézett fel a barátjára. Spengler úr, aki a Tamkónéval húsz éve folytatott viszonytól eltekintve, csaknem aszkéta módon élt, s híres volt pontosságáról, megbízhatóságáról és következetességéről, szabad embernek tarthatta magát, mivel nem voltak előítéletei, s mindig bátran szembe mert nézni a valósággal. Spengler úr a város 1944-es német megszállását 241