Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

kal, s a lehetőségeihez képest megőrizze a szuverenitását és a tisztánlátását. „Én például egy infarktussal fizettem érte." Bohuniczky bácsi akkor négy éve volt már a város polgármestere, s azon a napon, amikor a szívroham leterítette, éppen hazafelé tartott egy nagyon mozgalmas nap végén. „Féltem" — jegyezte meg lakonikusan. A zsinagógánál befordult az egykori Halpiacra (ma Vajanský utca), ahol egy régi kedvese lakott, a legkedvesebb kedvese, aki azért volt a legkedvesebb, mivel az első volt, akivel másfél évi gyötrelmes házasélet után lefeküdt, s aki persze azóta megöregedett, és férjhez ment egy mérges borbélyhoz. A pékség elé ért. Az új pékséget már az ő hivatali ideje alatt építették. A fő művem, gondolta keserűbb pillanataiban, s gyakran betért a mesterekhez. Itt, a pékség előtt kezdett gyanakodni, hogy ezen a napon ismeretlen erők szövetkeztek az elveszejtésére, az utcán ugyanis Piri úr jött szembe vele. Piri úr feltehetőleg az ismeretlen erők szolgálatában állt. A háborút követő időkben a pénzügyi osztályt igazgatta a városházán. Nagy jövő előtt állt, de aztán mind többet suttogtak a városban a mindenféle spekulációiról, s várható volt, hogy előbbutóbb lefülelik. Így is történt, Piri úr hamarosan lebukott. Egyszerre menesztették Michal Matúšsal, ezért később, a szabadulása után, akarva-akaratlanul Matúšsal szűrte össze a levet, amint arra többször is célzott előtte. Mert egyszer fent, máskor lent. S jaj annak, aki kegyvesztett lett egykor ... Bohuniczky bácsi ezért sarkon fordult inkább, még mielőtt Piri úr köszönőtávolságba ért volna, s kis kerülővel a főutca irányába vette az útját. Az ismeretlen erők itt Dallos urat terelték az útjába, azt a Dallos urat, aki a sógora volt, s ostobábbnál ostobább ürügyekkel zaklatta őt, hogy sógori alapon beszerezze a városházára, valami kényelmes állásba, ahol nem kell megszakadni a munkában, viszont jól fizetnek. Dallos úr is feltartóztathatatla235