Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek
Galeri
14 EL irigyelte a nyugalmazott múzeumigazgató vitalitását és jó kedélyét, irigyelte tőle azt a csöppnyi fölényt is, ami talán a lelket tartotta benne, s irigyelte a nem mindennapi képességét, ahogy a számára rosszból is mindig tőkét tudott kovácsolni magának. Bohuniczky bácsi nem panaszkodhatott, hogy egyhangúan múltak el az évek fölötte. Az ilyen színes, változatos életbe, amilyen az övé volt, más már régen belerokkant volna, ö viszont minden kudarcából fölépült, s ha megkörnyékezte is néha a kétségbeesés, egy dolgot sohasem felejtett el: ő, Bohuniczky bácsi, senkinek sem fontos annyira, hogy bárki is kockára tegye miatta a jó hírét, s karrierjét vagy, ne adj' isten, az életét, így ő sem adósa többel másoknak, mint a világ neki, s így kölcsönösen tiszteletben tarthatják egymás felségterületét — ő és a világ, ö elfogadja a társadalom által diktált feltételeket, cserébe viszont a törvények biztosította határok között szabadon cselekszik, s nem terheli meg az életét olyan normákkal, amelyekhez csak képmutatással tudna ragaszkodni. „Én is megalkudtam, fiam — magyarázta EL-nek. — Én azonban nem tapsolok hozzá, s nem teszek úgy, mintha elkerülhetetlenül meg kellett volna alkudnom. Nem kellett volna. Gyáva voltam, ez az igazság. A kelleténél egy hajszállal jobban féltettem az életemet. Csak egy hajszállal. De már ez is elég volt ahhoz, hogy a kormányrudat kivegyék a kezemből. így azonban élek még." Majd elmagyarázta EL-nek, mi a szabályos módja annak, hogy az ember aktív viszonyba kerüljön a dolgok234