Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

hogy az alma ennyire messze essék a fájától.« Mire X. úr újra: »Bizonyára erős szél fújt aznap.« így, már Pásztor Dezső ezerszer intelligensebb, szellemesebb, jobb modorú az apjánál, mégis az apja az emlékezetesebb egyéniség, aki bevizelt egyszer a misén, és meg tudta gyújtani a gyufaszálat a cipője talpán, ha részegen hasalt valamelyik árokparton. Pásztor Dezső negyedévenként egyszer szolgálati útra Pozsonyba utazik, s mivel a hivatalos teendőit hamar elintézi, utána végigjárhatja a szerkesztőségeket. Minden szerkesztőségben vannak barátai. Egyetemi évfolyamtársai, akik a vidékre visszaszakadt barátot üdvözlik benne, természetesen azzal a mértéktartó örömmel, ami az ilyen, a konvenciók és a szabad gondolkodás között félúton megrekedt barátnak dukál, akiről lerí, hogy sajnos nem lesz már valaki. így ebbe az örömbe némi burkolt szemrehányás is vegyül, meg némi ilyenkor szokásos lelkiismeretfurdalás, ami tüstént elmúlik, mihelyst a kifogástalanul öltözött, de némi vidékies szagot árasztó barát eltűnik a láthatárról. Azaz pontosan a következő látogatásáig. S ez az obligát lelkiismeret-furdalás a ludas abban is, hogy leközlik Pásztor Dezső rossz verseit, amelyekben a tanító célzat elnyom minden nemesebb mondanivalót. Még szerencse — így Bohuniczky bácsi —, hogy ezek a szolgálati utak nem havonta ismétlődnek. Pásztor Dezső nem szívesen teszi ki a lábát hazulról. Az idegen, kiszámíthatatlan közeg inkább nyomasztja, mintsem felszabadítja. Idegen közegben, úgy érzi, hatványozott felelősség nehezedik a vállára, s a földbe nyomja őt. Ha idegen helyen étkezik, nem meri utánasózni a levest, mivel attól tart, mozdulatával fölösleges feltűnést kelthetne. Kötelességének érzi, hogy szüntelenül udvarias legyen, készséges és tettre kész, ami fárasztó. Viszont szereti a családját, példás családapa és férj, mi több, görcsösen példás mindkét minőségében, ami szintén fárasztó, ámbár ez a fáradság elviselhetőbb, mivel szeretet van mögötte, ami viszont elviselhetetlen néha, 209