Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

„Bóna úr egyszer találkozott a filozófiával, s az is majdnem az életébe került. Régi órásdinasztia sarja, az utolsó, mivel agglegény. Bóna úr találkozása a filozófiával egészen közönségesen esett meg mint foglalkozási ártalom, s legföljebb az a különös, hogy a dinasztiából vele esett meg először. Több mint húsz éve ennek, de az is igaz, hogy az ilyen élmények mindig felejthetetlenek, nem lehet őket kitörölni az emlékezetből. Február vége volt, szakadt az eső, és Bóna úr aznap sokáig bent maradt a műhelyben. Talán ott is éjszakázik, ha a kályhában időközben nem alszik ki a tűz, s ő nem kezd el fázni. Bóna úr hosszú percek óta ült már tétlenül, gondolkozott, álmodozott, mindenféle haszontalan dolog az eszébe jutott. Rosszkedvéért először az esőt okolta, de hamar rájött, hogy a rosszkedvének semmi köze az esőhöz, különben mindig ilyen pokolian rosszul érezné magát, valahányszor elered az eső. Amikor elfogytak a gondolatai, mégis elszánta magát, hogy hazamegy. Magára kapta az esőkabátját, és kilépett az utcára. Lehúzta a műhely redőnyét, és lelakatolta. De a ház, ahová a szakadó esőben igyekezett, neki nem volt az otthona többé. Jog szerint persze az övé volt, de ez a jogi szempont most egyáltalán nem számított. Tegnap meg tegnapelőtt, meg amióta él, mindig az otthona volt. Legalábbis azt hitte, hogy az otthona, holott eddig sem az otthona volt, hanem csupán a háza, és ez nagy különbség. Az otthon az a zárt terület, ahová nem esik be az eső, és nem fúj be a szél, gondolta keserűen, s még azt is gondolta, hogy az ágy, amelyben alszik, a nagyapjáé volt, s tulajdonképpen úgy lett volna igazságos, ha a nagyapja az ágyat is elviszi magával a sírba. Bóna úr ezért az első utcasarokról visszafordult, és viszszament a műhelybe. Leült a sötétben, és rágyújtott egy dalra. Aztán egy másikra, harmadikra, ötödikre, tizedikre. Majd egészen véletlenül arra a vekkerre esett a pillantása, amelynek eltört rugóját és számlapját délután cserélte ki, s most megfiatalodva, mint egy frissen borotvált arc, nézett vissza rá a polcról, és nyolc óra huszonhárom 202