Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

ötszáz szekér kenyeret, több ezer vágómarhát, baromfit és egy tonna halat ajándékozott az éhező városnak. „Legyen emlékezetes ez a nap ezer év múlva is, hirdesse a császári és királyi felség végtelen szeretetét kedves magyar népe iránt." Az országgyűlés követei nem kis irigységgel nevezték később a várost eszem-iszom városnak. A ravasz, mindenben kételkedő bécsi holland nagykövet is felkerekedett egy napon, és ide utazott Bécsből. A továbbiakat az ő emlékiratából tudjuk meg. Somogyi Juhász Péter hosszú részleteket idéz a holland követ írásából. Amint a követ elhagyta Pozsonyt (Pressburgot), szomorú látványban volt része. Felperzselt falvak, árokszélen rothadó ember- és állattetemek, elbitangolt lovak mindenfelé. Szegénység és rossz utak. Rablóhordák, éhező parasztok. A városba érve azonban mintha egy másik ország területére lépett volna. Egy részeg császári tiszt felvilágosította, hogy ez most a szabadság földje itt. A városbíró zsírtól csillogó arccal, libafertállyal a kezében fogadta a követet a városházán. Egy másik hivatalnok pedig akkorra úgy elhízott már, hogy a füle és az orra elveszett az arcában, a szeme pedig olyan volt, mint két pici cseresznyemag. Az elbeszélő nemrég felkutatta a tekercsekben emlegetett felforgató tartalmú írások egyikét. A pamfletet egy bizonyos P. Sándor, református lelkész írta. P. Sándor kitűnően beszélt törökül is, németül is. Ismernünk kell ezeket a nyelveket, mondja, hiszen szegény hazánk, bizony meglehet, sokáig lesz még prédája hol az egyik, hol a másik császár önkényének. P. Sándor huszonnégy évesen állt be. Thököly kurucai közé, s a második török megszállás idején egy bátor kuruc csapat élén vonult be a városba. A császáriak és jezsuiták rémuralmát végre törvényes rend váltotta fel, írja, a németekkel cimborálókat száműzték, ámbár szedték a sátorfájukat azok maguktól is, joggal tartva a népharagtól. A meggyalázott lányok és fiatalasszonyok fehér ruhába öltöztek ezen a napon, és vörös rózsákkal szórták be a vásárteret. P. Sándor Kenéz Borbála naplójára hivatkozik. A sokat 18