Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

kedvesebb nekem? Csalódni fogsz. Az, amikor hétéves koromban először dobtak be a vízbe úszógumi nélkül. Az életre-halálra ment. Még akkor is, ha tudtam, hogy nagy baj nem lehet, apám ott úszik mögöttem három karcsapásnyira.« Szerény jövedelmű kishivatalnok volt az első megbízóm. Olyan ember, aki a haragját mindennap lenyeli, s ez a harag a reggelije, az ebédje, a vacsorája. Ettől olyan sovány, mint aki az összes hadifogságot megjárta, míg az arca piros, mert a harag sok piros vérsejtet termel, a tekintete pedig zavaros, hogy aki a szemébe néz, félénkségét meg holdkórosságot éppúgy talál ott, mint bosszúszomjat, s ugyanakkor könyörgést is, hogy csak az igazságot ne, azt mégse, jóllehet éppen az igazság kiderítésére szerződtünk. A feleségét kellett megfigyelnem, aki tizenhárom évvel volt fiatalabb nála, s akivel eddig a legnagyobb egyetértésben élt együtt immár hatodik éve. Most azonban kettőjük közé állt valaki, s ha nem avatkozunk azonnal közbe, meglehet, hogy a házasságuk hamarosan felbomlik. »•Mondja csak, Pintér úr — kérdeztem —, biztos benne, hogy nem képzelődik?« »•Hogy képzelődöm? Hónapok óta visszautasítja a közeledésemet butábbnál butább kifogásokkal. Maga talán nem fogna gyanút?« »-Rendben van — feleltem. — Meg kell azonban kérdeznem: biztos benne, hogy az igazságot akarja tudni? Mert könnyen lehet, hogy a nyomozás végén kellemetlen híreket kell majd közölnöm magával.« »-Engem csakis a színtiszta igazság érdekel« — válaszolta. Megtörten hallgatott ezután, mint aki az igazságot amúgy is tudja, s amit kér, az csupán afféle bizonylat a felesége erkölcstelen magaviseletéről; mintha jobban tudnánk, amit tudunk, ha arról egy másik, egy teljesen elfogulatlan idegen személy is meggyőz bennünket. Pintér úron úgy lógott a bánat, mint valami földig érő esőkabát, csak az arca tüzelt, és árulta el, micsoda pokoli indulatok sorvasztják belül, s emésztik fel a türelmét. Ö, ti gonosz némberek! A magánnyomozói praxisnál nincs jobb iskola 168