Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

voli dolgok között, amelyek, legalábbis az 5 véleményük szerint, egyedül Istenben találkozhatnak. Ha pedig nincs Isten, semmi értelme összefüggéseket keresni, be kell érni vele, hogy vannak jó emberek, és vannak rossz emberek. S hogy az egyensúly föl ne billenjen, az egyik ilyennek, a másik pedig amolyannak születik, tehát már a születése pillanatában elválik, hogy viszi-e majd az illető valamire, vagy csupán a salakot fogja szaporítani. Vilcsek úr a salakot szaporította, ebben mindenki egyetértett. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, amely betegség azonban nem volt halálos, nem vírus okozta, nem baleset, s nem is valamilyen szervi elváltozás. Vilcsek urat a legalaposabb orvosi vizsgálat is makkegészségesnek találta volna, s ő fölöttébb büszke is volt rá, hogy porhüvelyével a lélek elnyűhetetlen, osztályon felüli anyaghoz jutott, összkomfortos öröklakáshoz, amelybe hosszú időre érdemes beköltözni, s amelyben szabadon hódolhat mindama kedvteléseknek, amelyekre egy beteg, rokkant testben nemigen jutna idő. Vilcsek úr tizenhét éves kamasz volt, amikor a betegsége első tünetei jelentkeztek. Egy vasárnap reggel, mise végén, a templom előtti tumultusban akaratlanul tanúja lett egy szakértelemmel végrehajtott zsebmetszésnek. Egyedüli szemtanúja, mivel senki sem tartóztatta fel a tolvajt, mint ahogy a kárvallottat sem figyelmeztette senki. A zsebmetszőt Vilcsek úr csak futólag ismerte, Csomor urat viszont, akinek a kabátzsebét most borotva ejtette, csúnya seb éktelenítette, annál jobban. Csomor úr belvárosi patikájában sokszor megfordult fájdalomcsillapítóért, kenőcsökért, mindenféle gyógyfüvekért, amelyekből az anyja keserű teákat főzött epegörcsei csillapítására. Csomor úr tekintetéből csak úgy áradt a becsületesség s az a jóhiszeműséggel olajozott gyermeteg hála- és szeretetéhség, ami egy életre kiszolgáltathatja és tönkreteheti az embert, ha nem vigyáz. Most aztán hamar elő a tűt meg a cérnát, hogy legalább a kabátot használni lehessen még, gondolta Vilcsek úr. Sajnálta a gyógyszerészt, s röstellte, hogy a tolvajt nem leplezte le. Restelkedését 163