Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

angolul, németül és franciául, s nyelvtudása tiszteletet ébreszt iránta a környezetében. Ez a tisztelet és kíváncsiság a város szépasszonyaiban hamar csodálatba csapott át. Sághy úr virtuózán bánt a szavakkal. Elmés szójátékokat gyártott, amelyek ugyan híjával voltak a malacságoknak és kétértelműségeknek, mégis telibe talált velük. S persze nemcsak szavakkal bűvészkedett, nemcsak udvarolt, és nemcsak gúnyt űzött ellenszenves figurákból, hanem gyakran és előszeretettel kápráztatta el hallgatóságát természettudományos ismereteivel is, amelyek nem voltak újak, ide viszont a hírük sem jutott még el. Egy korosabb asszony, akit Sághy úr inkább tisztelt csak, mintsem a barátságát kereste, hegedűművészhez hasonlította őt, aki nem is fogja a vonót, hanem kezét mintegy a vonó fölött lebegtetve, irányítja annak útját, sugallja mozgásának irányát. Sághy úr tehát egy varázsló, aki a puszta megjelenésével a legkülönbözőbb érzelmeket képes előcsalogatni társaságának tagjaiból. Sághy úr továbbá szívesen beszélt az időről, annak múlásáról, s hogy az idő bennünk van, velünk születik, s halálunk után magunkkal visszük a sírba. Így mindnyájan az idő foglyai vagyunk, egy hajón, utazunk, s akár tetszik, akár nem, össze vagyunk zárva. S hogy mindez csupán egy pillanat, mint amikor egy bogár repül el a szemünk előtt. Sághy úr az időt hol nagy madárhoz hasonlította, amely köröket ír le fölöttünk, s mind lejjebb ereszkedik, s mind sűrűbb és fenyegetőbb az árnyéka, hol pedig úgy vélte, hogy van időszervünk, talán a mellékvesénk vagy egy parányi terület a kisagyban, amely egy eleddig meg nem állapított anyagot bocsát a vérünkbe, s mi ezzel az anyaggal érzékeljük az időt. Ez az eddig nem identifikált anyag okozza, hogy tizenkét-tizenhárom éves korunkban egyszer csak szorongás és nyugtalanság vesz erőt rajtunk, úgy érezzük, hogy elfogyott körülöttünk a levegő, a világ tele van értelmetlen és hasznavehetetlen dolgokkal, s mi tulajdonképpen egy nagy ürességbe születtünk bele, amelyet szeretnénk, de képtelenek vagyunk kitölteni, mert az üresség rettenetes 152