Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

„Én csak .. „Isten áldja, Sághy." „ ... gya, képvi.. Mert akit a hatalom sem boldogít, és a pénz sem boldogít, az megérdemli, hogy a sarokba állítsák, és kukoricára térdepeltessék. Mert pénz és hatalom nélkül minden okoskodás a boldogságról és az üdvözülésről szemfényvesztő szofisztika, egy tányér hideg pacalleves, hétlövetű idealizmus. Sághy úr nem volt még Sághy úr, csak az a Sághy gyerek, az úri szabó egy szem fia, amikor már tudta, hogy előbb be kell mocskolódni, hogy azután teli bukszával, az élete második félidejében őszinte bűnbánatot gyakorolhasson, mert nem számít, hogy szegény-e vagy gazdag, előbb-utóbb úgyis bemocskolódik, ez az élet rendje, s ha már mindenképpen be kell piszkolnia magát, akkor nyerjen is valamit a lelkiismerete áruba bocsátásán. Mert mi ő, gondolta, semmi esetre sem papnövendék, hanem sokkal inkább romlandó anyag, hús, bőr és csont, ami pusztulásra van ítélve, de amely romlandó anyagnak igényei vannak, s azokat ki kell elégíteni, mielőtt a halál benyújtja a számlát. Először is szagtalanítani kell magunkat. Tudta, hogy bármennyire tehetséges és nagyravágyó is, belőle egyelőre a szegénység szaga árad, akárcsak a barátaiból, akiket sohasem engedett igazán közel magához, mert akkor rajtuk is megérezte volna a szegénység szagát, s ez a szag, a kopott ruhák, a mosatlan szájak szaga, a trágár beszédük és a szánalmas álmaik az ő lehetséges sorsát vetítették ki elé, s eszébe juttatták, mekkora szakadék meredezik nagyravágyó tervei és valóságos lehetőségei között. Némely pillanatban tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezte magát, aki vereséget fog szenvedni, akit a körülményei le fognak gyűrni. Ezért aztán nem is bánta, hogy a barátai sorra elmaradoznak, aki pedig ragaszkodott hozzá, azt ő marta el. A lányokkal sem bánt másképpen. Huzamosabb ideig csupán a kéményseprő Pék úr lányának, Jucinak csapta a szelet, de a szegényszagot rajta is hamar megérezte, és amikor lefeküdt egyszer vele, megutálta a lányt is, magát is. Juci ettől kezd149