Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

a születése pillanatában megszabták, hogy ahová mások nyílegyenes autópályán s viszonylagos biztonságtól övezve juthatnak el, oda őneki kacskaringós, zötyögős dűlőutakon kell elvergődnie. Ügy érezte hát, hogy szabálysértést követett el. Besurrant az autópályára, és ezzel megszegte a szabályokat, tisztességtelenül és hamisan játszik. Gyerekkorában egyszer puszta virtusból néhány cimborájával átkelt a befagyott Garamon. Minden lépése alatt megroppant a nem túl vastag, a gázlóknál körömnyivé keskenyedő jég. Akkor arra gondolt, hogy Isten kezében van. S mivel nem terhelte a lelkét halálos bűn, egészen bizonyos volt benne, hogy a vakmerő expedíciót a befagyott Garamon baj nélkül megússza. Most is Isten kezében volt. A lány nála is naivabb és együgyűbb volt, nem vette észre, hogy ő szabálysértést követett el. „Feleségül fogom venni — mondta másnap a barátainak. — Akár az életemet is hajlandó vagyok föltenni rá, hogy elveszem." A pénz és a hatalom szagát így nagyon korán megismerte, s messzire és hosszú időre kellene elutaznia, s egy emberöltőn át kellene megtetvesedve, félőrülten, számkivetve tengődnie ahhoz, hogy a pénz és a hatalom szagát elfeledhesse. Mert nem igaz, hogy a pénz nem boldogít. Ez csak a nincstelenek öncsaló bölcsessége, nem is bölcsesség hát, hanem bölcsességnek álcázott képmutatás. Mennyire másképpen hangzana, s mennyivel igazabb volna így: a pénz se boldogít. De azért jó, ha van, mert másképpen boldogtalan az, aki rongyos harisnyában, csámpás cipőben, korgó gyomorral ácsorog a munkaközvetítő hivatal folyosóján, s másképpen boldogtalan, akinek tele van az erszénye, s papírpénzt vet a templomi koldus kalapjába. De még mennyire, hogy szaga van a pénznek! Jöttek a kuncsaftok az apja műhelyébe, Roxer úr például, a nyomda igazgatója, aki bizalmas kapcsolatban állt a városi rendőr-főkapitánnyal, s minden négy-öt évben elvált, és újra nősült, és tehette, mert az úrilányok pénzsóvársága nem ismert határt ebben a városban. „No, Sághy úr? Érzi ezt a szagot?" 147